Jamesz versek

2012.03.08. 09:51 HAron

Szösszenetek - Jamesz versei

Szösszenetek.

Jamesz ajkára lehelték a múzsák az ihletet csókját, melyet nem volt rest és papírra is vetett. Hogy eme remeket ne merüljenek el az élet süllyesztőjében jónak láttuk közzé tenni.

Íme, zengjenek hát a kortárs költő művei, íjász ódái.

 

„Tudatlanul álltam a világban,

Míg véletlen íjásznak álltam.

Azt hittem ez csak hobbi,

Ekkor jött Marlok Károly úr, a profi.

A párom is mindig elver engem,

De ez sosem veszi el a kedvem.

Pista bátyánk keze, mint a vas.

Ezért lesz vesszőnk néhol avas.

Áron, ha eszik, lő, mint az állat,

Ne fogyózz többet, mert elönt a bánat,

Minket, bénákat.

Közülünk nagyon sok az érmes,

De ne legyen senki se vérmes,

Mert minden versenyen történhet akármi,

A ***t mindenképp el kéne picsázni.

Szerintem képes lehet rá a csapat,

Misikém épülj fel és szedd össze magad.

Mindjárt itt a vándorzászló, hajrá csapat,

Mindenkinek azt üzenném, szedd össze magad!

Éljenek a Haraszti Íjászok!

Remélem, mindenki úgy éli meg, hogy itt nincsenek mások,

Csak barátok!

 

K Jamesz fél matton!”

 

 

„Lelkem mélyén tudom, az íjászat Magyar dolog,

Remélem, ez egyre több embernél közszájon forog.

Longbow, vagy tradi sík mindegy szerintem,

 A lényeg az, hogy magamnak tekintsem.

Azt, hogy ez a jelenünk és jövőnk, múltunk,

Isten adja, hogy így lássa minden utódunk.

Neveljük erre a fiatalságot,

Ebből lehet egészséges öntudatot

Nevelni, ha sikerül,

Amiből egyre több igaz Magyar kikerül.

Amire nagyon nagy szükség lenne,

Hogy e Nép ne kerüljön végképp verembe,

Mert kitartó, békés nemzet ez,

Kit vezetőinek rossz döntése évtizedek óta folyton,

Csak feszélyez, és rossz irányba evez.

Szeretném, ha gyermekeim szemébe mondhatnám,

Húsz év múlva tehetném büszkén,

Ne szúrjanak szemembe tüskét, karót,

Mert szerintem nem vagyunk azok.

Egyszerűen Csak Magyarok vagyunk!

 

Jamesz”

 

„Negyvenkét éves lettem én --

meglepetés e költemény

               csecse

               becse:

               ajándék, mellyel meglepem

              egy íjász pálya szegletem

             magam

             magam.

Negyvenkét évem elszelelt

s még havi két cél sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily táblakoptató

íjász

legény.

De nem lettem, mert harasztiban

eltanácsolt a club

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

az "Íjász apám" versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellenem.

Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

Ön, míg szóból értek én,

nem lesz íjász e féltekén--

gagyog

s ragyog.

Ha örül Marlok Károly úr.

hogy emberünk nem íjászatot tanul,

sekély

e kéj --

Én egész népemet fogom

nem akármilyen fokon

taní-

tani

 

by József Attila & Jamesz”

Szólj hozzá!

Címkék: szösszenetek

A bejegyzés trackback címe:

https://haraszti-ic.blog.hu/api/trackback/id/tr434297077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása