Nekiláttunk, hogy rendbe tegyük a pályánkat, mert a terület ugyan nagy, de mivel használaton kívül volt sokáig, eléggé elvadult képet mutatott, illetve egy kerítés is kettéosztotta, ami számunkra eléggé szerencsétlen helyen volt. Van még ezeken kívül is teendő, de a munka nagysága miatt úgy döntöttünk, több részletben végezzük el őket, így azokról majd akkor számolok be, mikor elkészültek. Nyugtával dicsérjük a napot!
Szóval az „első ütem”.
Kezdődött a kerítéssel, aminek mennie kellett.
 |
 |
Még szerencse, hogy nálunknál okosabb emberek feltalálták az akkus flexet (tudom, hogy sarokcsiszoló, de akkor is), no és persze akadt is egy, így bizony jelentős fizikai munkától menekültünk meg. Hátránya, hogy csak egy ember dolgozhat vele egyszerre, a többiek pedig közben csak nézni tudják… (Na de hát ki szereti a munkát? Nézni viszont akár órákig is, semmi gond nélkül. ;-) )
Az egyetlen aggasztó az volt, hogy az eszköz szíve, az akku, kibírja-e? Ebből ugyan rögtön négy is volt, de feltöltve csak kettő. De végül feleslegesnek bizonyult az aggodalmunk, az akku kibírta, a vas pedig most is veszített. Ezután kifejezetten tágassá vált a terület!
Fűnyírás. Mivel a kerítés eltűnésével nagyobb lett a placc, így a fűnyírás is több lett. Eme nemes feladatot Pista bá vállalta magára, akinek a kezéből ki sem tudtuk volna rángatni a gépet. Pedig olyan jól esett volna egy kis csend… :-)
Némi kerítésjavítás, és favágás is a feladatok közé került, de pusztán csak a változatosság kedvéért.
A bozótos, a mi kis saját Bermuda háromszögünk. Tűntek el már itt vesszők, és bizony nem kerültek elő. Kézenfekvő volt hát a döntés: számoljuk fel!
A növényzet hamar megadta magát, és eltűnt. Vesszőt ugyan nem találtunk, de egy-két rozsdás vasat igen. Aztán még egy-kettőt, és még, és még, és még… Ember nem gondolná, hogy férhet el ennyi vas egy rakáson, pedig ott volt, és elképesztő, hogy mi energia volt kitermelni onnan. Az én „négy kifli, két májkrém, fél tej” reggelim tova tűnk, pedig még a feléig sem jutottunk el, és már a lábamon is alig álltam, de végül megláttuk a végét. Csak még nagyon messze volt.
 |
 |
Mire végeztünk, már egy kisebb hegy tornyosult mögöttünk. Nem is értem, hogy ezt az értéket miért is nem „találta” már meg valaki. Ja, igen, már tudom is: dolgozni vele…
Az árnyék, az bizony jól esik a nagy melegben. Kell hát egy árnyékoló a lővonal fölé. Egyszerűnek tűnhet bár annál aprólékosabb, és annál több időbe telt elkészíteni.
Az árnyékoló mellett még a központi helyünket adó féltető környékét is alakítgattuk, persze a feng shui keretein belül maradva. Itt a srácok is veszélyes szerszámot ragadhattak és munka kemény feléből is kivették a részüket.
 |
 |
Dolgos egy nap volt, de még nincs vége. Örültem mikor befejeztük aznapra, pont elég volt, de este egy hideg sörrel, és sajgó porcikákkal ezért mégis jó volt visszagondolni rá. Tudunk mi, ha akarunk!
