Elkezdtük, hát folytattuk. A betervezetteken kívül a múlt hétről is maradt még feladat, amivel már nem akartunk akkor foglalkozni és áttoltuk mostanra. Ráadásuk most még sajnos kevesebben is értünk rá, de szerencsére már hétköznap is voltak, akik besegítettek, így azért végső soron elvégeztük mindazt, amit szerettünk volna. No de ne csapongjunk ennyire, lássuk hát mi is az, amivel most foglalkoztunk.
Szóval az „második ütem”.
Kezdődött a kerítéssel, akár csak az első ütem, de itt egészem más kerítésről és egészem más munkáról volt szó. Ennek a kerítésnek nem kellett mennie csak a mérhetetlen gaznak, futónövénynek, ami rá volt nőve.
Maga a növényzet még akár szép és mutatós is lehetne, de sajnos egyetlen hátránya, ami esetünkben nem is jelentéktelen, az pedig nem más, minthogy nem látunk át rajta. Nem láthatjuk, ha valaki netán pont arra bóklászik, amerre mi éppen lövünk, szóval egyáltalán nem biztonságos. Szerencsére ennek a növényzetnek az eltakarítása, már hétköznap megtörtént, köszönet érte, így azzal most sok munka nem akadt.
Fűnyírás. Már megint. Esküszöm, egy golfpályán nem nyírnak ennyiszer füvet, mint mi! ;-) De hát a golf a szegények sportja, meg különben is a golflabdát még meg lehet találni pár centis fűben, de a nyílvesszőket olykor a milliméteresben sem…
Természetesen a nagyobb gaz eltávolítása ismét Pista bá reszortja volt hisz a rutin és az évek nem hazudnak.
A „Bermuda háromszög”, ahonnan korábban annyi vasat összeszedtünk, hogy akár egy páncélautót is önthettünk volna belőle, még kissé rendezetlen volt. Gereblyével nekiestünk hát, hogy összekapjuk azt a pár gazt, de ismét be kellett látnunk, hogy itt valami paranormális hatások révén, semmi nem annyi, mint aminek látszik. A pár gaz, majd egy egész konténert megtöltött, amit már inkább csak elfogadtunk, mintsem csodálkozzunk rajta. Ha nem került volna elő 1-1 doboz hideg sör időközben, hát nem is tudom, nehezebb lett volna. Még szerencse, hogy senki sem jött autóval. ;-)
Ennek a helynek amúgy van valami varázsa. A kis fák árnyékában ez a szeglet, ami most már végre tiszta (de senki se ásson le, mert szinte bizonyos, hogy vasat talál), kiváló piknikező hely lenne. Elképzelem, ahogy rotyog a vörösboros pörkölt vargányával, vagy éppen serceg a hús a tárcsán... Bár abban is biztos vagyok, hogy az nem lenne több mint aminek látszik, mint ahogy a vas és a „pár gaz” esetében jártunk, de cserébe kevés!
Számoltunk még fel valami tűzrakó félét, ahol még a jövő hetet is elégették talán és cement maradványt és egyéb apróságot, de ezekről inkább nem szólok bővebben. Nem látványos elemei a műveletnek, viszont annál jóval több meló volt vele, mintsem hogy ne emlékezzek meg róla pár mondattal.
Ismét egy lépéssel előrébb vagyunk, ismét kihúztunk pár sort a tennivalók listájáról. De azért még ne kezdjünk aggódni, hogy mit is fogunk tenni ezután, mert lesz még dolog bőven! Én nyugodt vagyok, mert tud ez a pár „göndör hajú fiú”, ha akar!
