Egy írással adós vagyok, de már nagyon rég óta. Az egyesületünk első megmozdulása, nyílt nap 2011.04.14-én, ami sok új tagot hozott számunkra, és nagy lendületet adott az egyesület létrejöttéhez.
A beszámoló még a nyílt nap után megszületett, de mindmáig várnia kellett, hogy ne a gépemen porosodjon, hanem itt váljon közkinccsé az oldalunkon.
***
Március 14-én szerveztünk egy nyílt napot, hogy közelebb hozzuk az emberekhez az íjászatot, hogy további társakat toborozzunk az alakuló egyesületünkbe, hogy találkozhassunk a környék íjászaival, hogy a hosszú tél után eltölthessünk egy kis időt a melegedő tavaszi napon, hogy... Itt még sorolhatnánk minden okot, amiért az ember nyílt napot szervez, de ezt most nem tesszük. Megrendeztük és kész.
A helyszín a Bezerédi lakópark és az 51-es főút között lévő tó (amint a népnyelv sokféleképpen nevez, Ligeti-tó, Ruszki-tó, csak amikről én tudok) melletti területen volt. A hely adottságai lehetővé tették, hogy akár több lőállást is kiépíthessünk, és hogy a nézelődők is kényelmesen és biztonságosan elférhessenek.
Vendégeink részére igyekeztünk egy szerény ellátást is biztosítani, amely ásványvízből, zsíroskenyérből állt. Ugyan gazdagabb lakomát is el lehet képzelni, de a mi kereteink most csak ennyit engedhettek meg.
Az eseményre vegyesen vártunk érdeklődőket, gyerekek, tapasztalt és kezdő íjászok. Ennek megfelelően alakítottuk ki a lőállásokat és hoztunk megfelelő felszereléseket is. Mint útóbb kiderült ebben nem is tévedtünk.
A nyíltnap egész ideje alatt sok gyerek próbált szerencsét, és talált is az, aki kilőtte a vesszőfogóra helyezett lufit, amiért egy zsákbamacska volt a jutalma.
Felnőttek közül is sokan próbálták ki az íjászatot. Volt olyan, aki először, és volt olyan is, aki már sokadjára vett kezébe íjat.
No és persze ne feledkezzünk meg azokról sem, akik már régebb óta záporoztatják a nyílvesszőket, és most hozták felszereléseiket, barátaikat, és emelték a rendezvény fényét.
A nap végére még egy rögtönzött kis versenyt is tartottunk az íjászattal még csak ismerkedőknek.
Egy szó, mint száz, jól sikerült kis nap kerekedett. Az időjárás ugyan kissé szigorú volt hozzánk kezdetben, és az esőkabátot is fel kellett vennünk, de aztán csakhamar már a napsütést elvezhettük. Sokan látogattak ki hozzánk, ami felülmúlta a várakozásainkat. Az emberek jól érezték magukat, bennünket meg örömmel töltött el a tudat, hogy ezt nekünk köszönhetik. Mindenki gazdagabb lett ezzel az élménnyel, és volt egy jó napunk, jó levegőn, együtt!
