Idén, 2011.08.27-én, 6. alkalommal rendezte meg a Mohácsi Torna Egylet Nimród Íjász Szakosztálya a II. Lajos emlékverseny az 1526. augusztus 29-ei mohácsi csata emlékére állított Mohácsi Történelmi Emlékparkban.
 |
A versenyre barátaim a sásdi Nyílzápor hívott, és bár nem kenyerem a versengés, igent mondtam, mert hát mikor legyen első versenyem, mint eme jeles napon, augusztus 27-én. Születésnapomon.
 |
Kissé kétségessé is vált az indulásom, hiszen a fent említett jeles napra koccintottam előtte való este Balatonföldváron… De a kötelességtudat, hogy a korai indulásra időben érjek Sásdra, győzött. Így egy mondjuk, hogy szolid dorbézolás után, korán kelve, kissé álmosan, fáradtan indulva, de épségben és időben odaértem.
Sásdról már szinte repültünk Mohács felé. Azért felé, mert az emlékhely a Mohács szomszédságában lévő Sátorhely mellett fekszik. Miután „leszálltunk” jöhetett a nevezés, ami simán és gyorsan lement. Még maradt idő egy kávéra és egy kis soppingolásra is a kitelepült íjászboltban. Csapzott nyílvesszőim új, életerős társakra vágytak és nem tudtam nekik azt mondani, hogy nem.
 |  |
A megnyitó után a csapatok elosztása következett, majd ki-ki ment a kijelölt lőállásába és kezdetét vette a verseny, amely 2-3Ds célokból, és egy 150m-es távlövésből állt. A pálya egy kellemes árnyékos sétány mentén volt kialakítva, ami a vadregényes terep kedvelőinek csalódást jelenthetett volna, de szerintem (és azt hiszem, mindenki nevében mondhatom) egy ajándék volt. A napon biztosan puhára párolódtunk volna a végére, így viszont árnyékban, kellemes szellő kíséretében telhetett napunk nagy része.
 |
Külön említeném a rakoncátlan falovat, amiről küzdöttünk a törökkel, és ami levetette hátáról egyik csapattársunkat. Illetve a mozgó célt, helyesebben mozgó akadályt. Ez utóbbi a cél előtt lengett, találata nem ért pontot, de cserébe kitakarta a találati mezőt. Ezért ügyesen, akkor kellett oldani a lövéseket, amikor kilibbent, szabadon hagyva a mögötte lévő török vitézt.
 |  |
A 150m-es lövésnél viszont már nehéz dolga volt az íjászoknak. A távolság mellett az oldalszél is nehezítette embereink dolgát. Ráadásul a becsapódó vesszők beleolvadtak a környezetükbe így nehéz volt megállapítani merre is kell korrigálni.
Az utolsó cél végeztével már csak egy célunk maradt, nevezetesen, megtömni a bendőnket. Mert hát megéhezik az, aki ennyi törökkel megküzd, megéheztünk hát mi is. Sokat nem is kellett várnunk az ebédre, de ha kellett volna, akkor is megérte volna. Kiváló babgulyás volt!
 |
Ebéd után a távlövés következett, ahova a tömegből ítélve mindenki benevezett. A felnőtteknél ádáz küzdelem alakult ki a végére a győzelemért. Izgalmas volt.
Nem maradt más a nap végére, mint az eredményhirdetés. Itt meg kell említenem sásdi társaimat:
| Tóth Judit (Nyílzápor) | felnőtt női | tradi | II. hely |
| Balogh Csaba (Nyílzápor) | felnőtt férfi | VR | II. hely |
 |  |
Jómagam pedig az „előkelő” 36.-helyezést értem el.
 |
Á, nem is tudom..., szerintem most már sűrűbben járok majd versenyre. :-)
U.I.: A versenyen természetesen egyetlen töröknek sem esett bántódása, pusztán illusztráció gyanánt szolgáltak, és bárminemű hasonlóság élő, vagy valaha élt személyekkel pusztán a véletlen műve lehet. ;-)
 |
(HAron)
