Huszadik alkalommal mérettettek össze az íjászok, akik mind maguknál szerették volna tudni a Vándorzászlót, és ezzel a következő megmérettetés rendezésének jogát. Ezúttal szervező a Nyílröptetők Társasága, a helyszín Hetényegyháza, Kalmár-tó. A szabály egyszerű, a csapatok egyéniben legjobb eredményt elérő 5 versenyzője indul a csapatversenyben ahol 10, 20, 30, 40 és 50 méterről kell lőni 1, 2, 3, 4, 5 vesszővel…
Egyesületünk szép számmal képviselte magát a versenyen. A sok „Te, nem jössz már el? Jó móka lesz, nevezz Te is…”-ből végül az lett, hogy 15-en keltünk útra reggel, és vettük célba Hetényegyházát autókkal, hogy majd a helyi Polifoam fenevadakat vehessük célba nyilainkkal.
A nevezést gyorsan letudtuk, maradt idő kávéra, beszélgetésre és egy kis verseny előtti gyakorlásra is. A gyakorlópályához érve megkaptuk a választ a „hol vannak a többiek” kérdésre. Itt, hol máshol. A komoly tömeg kissé meg is rettentett, és már- már azon gondolkodtunk, hogy fene a versengést, mi most "elvisszük" a vándorzászlót, ha már mindenki itt gyakorol, a zászló pedig egy rövid sprintre a kocsi csomagtartójától. De ezt nem tettük meg, hanem inkább úgy döntöttünk, becsületes küzdelemben szerezzük meg. Nos, ez nem sikerült, de ne szaladjunk előre.
A megnyitó után a csapatok összeálltak, majd útnak indult mindenki a kezdő céljához. A pálya a tó körük lett kiépítve, ami itt nem csak magát a partot jelenti, hanem a környező fiatal ültetett akácost is. Az „akácos út” rejtette a célok java részét, de egyben árnyékot is adott, ami különösen hasznosnak bizonyult.
A verseny jó hangulatban telt, a célok változatosak voltak. Mind távolságra, mind pedig kinézetre. Ez a változatosság, egy kis humort csempészett a napba, és a kiváló hangulatot csak emelte. Megküzdöttünk számos fenevaddal: álló és futó medvével, orrszarvúval, sovány farkassal, sasokkal, és római katonákkal is. A legalattomosabb mégis egy szelíd „kismalacképű” farkas volt, aki mögött sok időt töltöttünk el saját és mások nyílvesszejének keresésével.
Az egyéni verseny végeztével jött a várva várt ebéd, ami nagyon finom volt, de hamar elfogyott a tányéromból. ; -) Ebéd közben latolgattuk ki lesz az öt ember, ki milyen távról indul és próbáltunk taktikákat kiötleni, hogyan is lehetne a mienk az a zászlócska.
Ebéd után távolodó lövészet, vaddisznóvadászat (tóátlövés vaddisznó célra). A távolodó lövés előtt igyekezett mindenki árnyékos helyre vonulni, olyannyira, hogy volt, aki emiatt le is maradt a kezdésről, és csak késve tudott beállni. Ejnye-ejnye, kik lehettek azok..?! : -) A vaddisznó vadászat, pedig a vaddisznó legnagyobb örömére elmaradt, hogy időt adjon a csapatversenynek. Szóval most még megúsztad Röfi, de legközelebb…
Mivel, mint említettem sokan jöttünk el az egyesülettől, így a csapatversenyben két csapattal is indulhattunk. Szóval nem kellett senkinek sem unatkoznia szerencsére. Itt lehetett igazán sok pontot szerezni, ami nekünk ugyan nem sikerült, de mások ügyesebben lőttek.
Az eredményhirdetés következett, ahol csapatunk tagjai is részt vettek, és nem csak nézőként, hanem dobogósként is.
 |  |
 |  |
Eredményeink:
| Havasi Ferencné | f. női | longbow | III. hely |
| Havasi Ferencné | f. női | távlövés | I. hely |
| Szabó Krisztina Tünde | f. női | tradi | II. hely |
| Havasi Ferenc | f. férfi | longbow | II. hely |
| Togyela István | f. férfi | olimpiai | I. hely |
| H.Í.C. 1-es csapat | csapatverseny | V. hely | |
| H.Í.C. 2-es csapat | csapatverseny | VII. hely |
A vándorzászlót ezúttal a Kulcsi Turul vihette haza, és rendezheti meg majd a következő, immáron 21-dik megmérettetést. De abban biztos vagyok, hogy ott leszünk és mindent elkövetünk, hogy utána már Dunaharasztiba jöjjön az a zászló! ; -)
Mindent összevetve, nagyon jól szervezett esemény volt, gördülékenyen ment minden, nagyon jól éreztük magunkat.
Gratulálunk mindenkinek!
(HAron)
