A naptári tavasz első hétvégéjén a Szomszédjainknál, Alsónémediben jártunk, a IV. NYWYG Kupán. Sokak számára, de számomra egész biztosan, ez az esemény az idény első versenyét jelentette. Előkerülhettek végre az íjak a porosodó téli helyükről és rozsda, por, pókháló eltávolítása után ismét csatarendbe állhattak. Persze csak képletesen értve, hisz nincs íjász, aki ennyire elhanyagolná felszerelését, és hagyná porosodni heteken, hónapokon keresztül. No meg persze a rozsda is csak az ember ízületeit fogja be, melyek elkényelmesedtek a tél folyamán, hisz havat is csak egyszer-kétszer kellett lapátolniuk.
De félre a mellébeszéléssel, és térjünk rá a versenyre. Kezdjük az elején, és érkezzünk meg Alsónémedibe.
Igen, most ez nekem nem elsőre sikerült. Ami egyáltalán nem a szervezőknek róható fel, pusztán én merültem el abban, hogy mennyire leleményesen kikötötték az irányt jelző „zászlót” a (nekem) jobb oldalon lévő útjelző táblák lábára, hogy észre sem vettem a baloldalon lévő parkolót, és a csarnokot, amely helyet adott a versenynek. Másodszorra azért körültekintőbb voltam és igyekeztem elhallgatni ezt a bénázásomat a többiek előtt.
Tágas előcsarnok fogadott, nevező asztallal, büfével, és a kereskedők portékáit is szemügyre lehetett venni. Jómagam, nevezés után inkább a büféhez közelebb telepedtem le. Mivel hogy csapattársak már ott koncentrálódtak, és mivel hogy farkas éhes is lettem időközben. Zsíros kenyér, meleg tea. Csillagos ötös! Valamint a büfében kávé, pogácsa, „s mi jó falat, szem-szájnak ingere”.
Az előcsarnokból nyílt a terem, amely első pillantásra nem látszik ugyan nagynak, és szinte lehetetlennek tűnik, hogy ennyi ember egyszerre tudjon itt versenyezni, de mint később igazolódott számomra, ez semmilyen problémát nem jelentett. Valami azt súgja, nem első izben rendeztek itt versenyt a némedi kollégák. Megérzés. Bár mintha a verseny neve is utalna erre… : -)
A szűkebb hely, így a nagy íjászsűrűség vitathatatlan előnye viszont az, hogy olyan fergeteges dumákat hallhat az ember, amit ha összegyűjtene valaki, egy standup műsorban is felléphetne vele. Szívesen idéznék én is ezekből a gyöngyszemekből, de inkább arra buzdítok mindenkit, hogy személyesen tapasztalja ezt meg! No meg persze nem tudnám szó szerint visszaidézni a klasszikusokat, így hát legközelebb fényképező gép helyett inkább diktafont viszek magammal.
A versenyen 16 cél volt, vegyesen 2D-s rajzokkal és 3D-s állatokkal. A távolsággal a terem miatt nem lehetett nehezíteni a versenyzők dolgát, helyette a célok méretével operáltak a szervezők. A viszonylag kis találati zónák viszont kellő kihívást biztosítottak. A célokat két körben kellett meglőni, a körök között pedig rövid szünet a pálya átrendezésére, illetve egy kis szusszanásra a versenyzők részéről. Esetleg némi élelemszerzésre.
A második kör is kiváló hangulatban telt, bár rajtunk már a kifulladás a pontszámokon pedig a tavaszi fáradtság jelei mutatkoztak.
Verseny után csapatpárbaj következett, ahol 2-2 fős csapatok mérhették össze lufi lövő tudásukat, viszont erről sokat nem írnék, mivel hogy csapatunk (már nem is emlékszem ki volt az a két ember) lőhette az elsőt, ahol rögtön alul maradtunk ellenfeleinkkel szemben. Ámbár meg kell említenem, hogy eme csúfos vereséget attól a csapattól szenvedtük el, akik legvégül győztesen kerültek ki a párbajokból. Így azért kicsit kevésbé szégyenletes a vereségünk. : -)
Eredményhirdetésig sem kellett sokáig várni, viszont kifejezetten jól esett addig is üldögélni az üvegépületen betűző kora tavaszi napsütésben. Kielemeztük a versenyt, latolgattuk az esélyeket, élveztük a pihenést, gondolkodtunk a következő versenyeken. Ám én tudom, hogy olyan is volt, aki már csak a vacsorán gondolkodott. Jó, hát éhes voltam.
Röviden összegezve, pompás kis verseny volt!
Eredményeink:
| Szikora Ica | tm női | tradi | I. hely |
| Szabó Krisztina Tünde | női | tradi | II. hely |
(HAron)
