SzigetSZIVE-Panderosa Íjászverseny 2012.03.15.
2012. március 15.-én csütörtökön, verőfényes napsütéssel indult a napunk.
Szerencsére, bár szokásunk, nem tudtunk elég későn indulni, hogy ne legyünk
pontosak. Egy számunkra még ismeretlen helyre, a dunavarsányi
Panderosa lovas panzió
területére érkeztünk meg. A terület már első látásra jónak tűnt: szép épület, a
környezet, kis tó, völgyek, dombok, földalatti tereptárgyak, stb. Mivel régi
katonai terület volt, meglepik is voltak a föld alatt.
Kis csapatunkat heten képviseltük. Már a nevezésnél látszott, hogy nagyon sokan
lesznek és lettek is. Szerintem 100-120 ember lehetett a csapatbeosztásokból
következtetve.
Nemzeti ünnepünkre való tekintettel a versenyt a Himnusz és a Nemzeti dal sorai
előzték meg. Szerencsére az egyes csapat voltunk, így tudtuk, hogy a kajánál
zárjuk a versenyt. (és ott)
A célok elég változatosra sikeredtek. Lőttünk tavat át, dombra fel, dombról le,
bunkerban, világosból sötétbe, közel, távol, magas lóról, kis célt, meg még
kisebbet. Később Kocsis Pali mondta, hogy visszafogta magát, ezért nem lett
avétos a pálya. (neki)
Kutyák, macskák és lovak között mászkáltunk célról, célra. Érthetően volt
kitáblázva a célok elérhetősége, senkinek sem okozott problémát. Jó hangulatban,
szokásos zrikálások közepette haladtunk végig.
A táv 3/4-énél vettük észre, hogy Kun "írni nem akaró" Gabival fej-fej mellett
haladunk a pontgyűjtésben. Ez után már látszott, hogy a delikvens (mivel
vezetett) megpróbálja a verseny leírásának szép feladatát áttestálni rám. Ezt
elég feltűnően az utolsó célon meg is tette. Utólag is köszönöm!
A verseny végeztével, kellemesen megebédeltünk, mivel nagyon kulturáltan
oldották meg az étkeztetést. Tálcák, sok pad, asztal, stb. Gulyás volt és pogi.
Ezután kezdődtek a párbajok, amiken be és lelakva már nem indultunk, de
ötletesek és gyorsak voltak.
Már csak az eredményhirdetés maradt hátra, amit az esélytelenek nyugalmával az
első asztalnál vártunk végig. Később kiderült, borúlátóak voltunk, mert Szikora
Ica, aki nem néni (senior női tradi), jómagam (férfi longbow) kategóriában
szereztük meg a második helyet. Ennek nagyon örültem, mert éppen siránkoztam,
hogy ilyen szép érmet még egy versenyen sem kaptam. De most kaptam :)!
Ezek után dög fáradtan, de egy kellemes verseny emlékeivel indultunk haza, annak
tudatában is, hogy ezt nekem kell majd papírra vetni.
RRemélem, nem ez volt az utolsó verseny ezen a területen. Nagyon köszönünk
mindent és gratulálunk a szervezőknek, hogy ilyen élvezetes, érdekes, pörgős
versenyt sikerült levezetniük. Ebből mi is csak tanulni tudunk, negatívum híján.
A teljesség igénye nélkül. A
képek is magukért beszélnek!
(Jamesz)
