Haraszti Íjász Club

2013.04.17-20. Gyula, Történelmi Íjász Euróba Bajnokság

Az idei verseny évad első versenye rögtön kontinens viadal volt. Régóta készültem rá, igaz, inkább fejben, mint fizikailag, mert többszörös sérülés akadályozott a felkészülésben, majd az időjárás gorombult be, és nem lehetett kijönni a teremből hosszabb lövésekre. Magát a helyszínt a tavalyi GP során megismertem, minden adottsága megvan egy jó versenyhez, és ez most is így volt, a rendező Kerecsényi László Íjász Egyesület egy színvonalas, gördülékeny és valóban emlékezetes versenyt rendezett.

A statisztika: az EB-n 7 ország, 157 versenyző, 20 kategória vett részt, a Haraszti Íjász Club 6 tagja 2 arany és 3 ezüstérmet szerzett.

A versenyt a HDH-IAA keretében bonyolították le, a szabályzat megegyezik a magyar történelmi szabályzattal, annyi csavarás van a dologban, hogy 3 napon keresztül háromszor lőttük le a 21 célt, az első nap rangsoroló, utána a második és harmadik napon erő sorrendben történt a csapat beosztás, tehát a vetélytársakkal folyamatosan láttuk egymás teljesítményét.  Van, akit ez erősít, van, akit gyengít, az biztos, hogy izgalmas dolog. Tomiék egyedi felfogásban rendezték be a pályát: ez azt jelenti, hogy a szokásos kevert elrendezés helyett fajtánként csoportosították a célokat, vagyis egy bokorba terelték az ügyességi célokat, egybe rakták a lőlapos célokat, és a várkertben csináltak egy vadasparkot a medvéknek és szarvasoknak. Azért többes számban írom, mert bizony lőállásonként két-két célt helyeztek ki, így nekem speciel a maximális izgalom jutott, mert Bagdi Zoli első helyét sehogyan sem tudtam veszélyeztetni, de Vass Viktorral a második-harmadik helyért derekasan küzdöttünk, és egyszerre lőttünk egymás mellől, bizony fej-fej mellett haladtunk, második nap 11 ponttal vezetett Viktor. Harmadik nap a 18. célnál még mindig vezetett, úgy, hogy azt mondta, a lőlapos célok nem mennek neki, ezért csak 10-10-8 lőtt a szemaforon. Mi van, ha megy neki? Minden esetre én sem vagyok akárki, mert a hajrában 6 pontot sikerült rávernem Viktorra, akinek ezúton is köszönöm ezt a szép versenyt. Akinek maradt még felesleges energiája, az a nap végén futásíjászattal és várfalról kilövős távlövésben vezethette le. A futást messze ívben elkerültem, de a várból kilövésre beneveztem, nagy élmény volt, mert fekete ember sziluettet “Bin Laden”-t használtak célnak, teljes volt a várostrom életérzés. A harmadik napra maradtak a döntők, vagyis ahol négynél több versenyző volt, ott távolodó rendszerű céllövéssel dőlt el a helyezés. Hogy a háromnapi eredmény ne szálljon füstbe, a dobogósok 3-2-1 bónusz vesszővel indultak a döntőnek. Nekem nem kellett döntőzni, mert pont négyen voltunk, végig velünk volt egy portugál íjász, Francisco Camacho, aki a legvégén találta ki, hogy nem is történelmi hosszú íj kategóriában, hanem természetes anyagú íj kategóriában nevezett, és adják vissza a babaruhát, így átsorolták oda. Szegény lengyel srác, aki boldogan ünnepelte a harmadik helyét a természetes íj kategóriában meg lecsúszott a dobogóról, igaz, kapott egy vigaszdíjat. Az Eb-vel egy időben és egy helyszínen pálinka fesztivál is zajlott, akinek erre volt kedve, az a cékla pálinkától kezdve mindenféle rafinált kisüstit kortyolhatott a verseny után, merthogy igazából este indult be a nagy élet, akkorra meg már leraktuk az íjat. Én a megy sört favorizáltam, huncut egy itóka, olyan kellemes savanykás íze van, jól oltja a szomjat, és két-három korsó után a székben is marasztal.

Az időjárásról nincs mit írni, mert nem volt. Vagyis reggel kisütött a nap és estig hétágra sütött, pont, kész, vége. A technikát majd elkérem Tomitól, azt mondta, egyeztetett az illetékesekkel, jó időt rendelt. Jól fog ez nekünk is jönni a saját versenyeinkre.

Ami viszont volt, az a fergeteges jó hangulat. Java részt hazai íjászok voltak, akikkel sokszor találkoztam versenyeken, itt azért volt idő beszélgetni, trécselni, meg ugratni a másikat. Amire íjászaton mindig rácsodálkozom és örül a szívem, ha látom, azt itt is megtapasztaltam, vagyis egymás segítését, a másik teljesítményének elismerését, és az őszinte örömet egymás sikerének, még ha az hátrébb sorol, akkor is. Egy szép lövés tiszta szívből meggratulálása bizony jól esik, és itt pozitív kicsengése van annak, hogy nem csak azt nézzük, hogy mit mond, hanem hogy ki mondja. Engem hosszú időkre feltöltött ez a négy nap. Persze, jól esik az érem, aminek fokozza az értékét, hogy derekas küzdelem árán lett az enyém, de ettől is fontosabb az a sok mosoly, amit láttam, az a rengeteg nevetés, amit hallottam, a sok hátba verés, amit kaptam. Nincs annál szebb dolog, mint amikor megérkeztünk Gyulára, elrendeztük a nevezést, kimentünk a gyakorló pályára, és látom a sok ismerőst, aki kezet nyújtva jön köszönni.

Rengeteg fénykép készült, az EB facebook profilján meglelitek őket, érdemes végignézni valamennyit! Én azt fedeztem fel, hogy a háttérben is csak mosolygó arcokat látok.

Végezetül álljon itt a győztesek neve:

Gratulálok mindannyiótoknak a kiemelkedő eredményekhez. Gratulálok és köszönetet mondok a HIC-nek, mert nélküle, nélkületek nem tudtam volna ilyen szép eredményt elérni. Rövid idő alatt ütőképes csapatot tudtatok - tudtunk építeni.

Köszönet mindazoknak az intézményeknek és cégeknek, akik segítették felkészülésünket és velünk együtt osztoznak sikereinkben.

Az EB hivatalos honlapja. 

Az EB Facebok profilja.

Az EB-n készült fényképeim.

Kriszta képei.

Huj huj! Hajrá!
Üdv:
Feri